Kincsek háza

Anna és párja három év alatt közel háromszáz ingatlant néztek meg, a belvárosi tetőtértől a csobánkai lakásig. Szerencsére nem sürgette őket semmi, így kényelmesen válogathattak kedvük szerint. Mindvégig lakást kerestek, de amikor egy novemberi napon beléptek az öreg villa ajtaján, rögtön érezték, hogy megtalálták álmaik otthonát. A színművésznő gangos bérházban nőtt fel, és szereti a régi épületeket. Elvarázsolták az egybenyíló szobák, a hatalmas ablakok és a beáradó napfény, amely szinte reggeltől estig melegséggel tölti el az egész házat.  

 

  
A villa Hollandiában élő örökösöké volt, akik mielőtt eladták, részben átépítették és felújították. A bejárati ajtót áthelyezve az épület verandás főbejáratát beüvegezték, és egy gyönyörű télikertet alakítottak ki. Az illusztris ablakok így szerves részévé váltak a nappalinak. Anna tervezi, hogy a két egymástól elkülönülő helyiséget jobban egybenyitja, de a teret átszelő míves ajtót szeretné meghagyni. A ház ablakai és ajtói egyedi hangulatot kölcsönöznek a villának, épp ezért szóba sem kerültek a műanyag nyílászárók. Két évig tartó keresgéléssel rátaláltak egy asztalosmesterre, aki aprólékos munkával felújította az eredeti faablakokat.
A ház tucatnyi meglepetést rejtett magában, s ezek az elmúlt évek során lassacskán napvilágra is kerültek. A padlás például telis tele volt kinccsel, amit egy avatatlan szem akár lomnak is ítélhetett volna. Ilyen meglepetés volt számukra a ház alatt található pince is, amelyet térdig érő föld borított. Eleinte nem törődtek vele, mondván, hogy bizonyára nedves, használhatatlan helyiség, ám amikor félméternyit leástak, kiderült, hogy alulról tökéletesen szigetelt, lebetonozott alapja van. Kilapátolták belőle a földet, kitakarították, és fehérre festették a falait. Mérhetetlen örömöt okozott ez a 15 négyzetméternyi, porosz süveg mennyezetű házbővülés, hiszen az ember idővel minden rendelkezésére álló teret képes belakni, és mindig elkél egy újabb helyiség.
Az új otthonban töltött majdnem teljes évtized elegendő volt arra, hogy kialakuljon melyik szobát mire használják. Anna hobbija a műtárgybecsüsség, nemcsak szereti, ért is a régiségekhez. Azt mondja, anno egyértelműen csak az antik holmikat szerette, mára egyaránt kedveli az újat és a régit is. Annak idején egy igencsak zsúfolt lakásból költözött ide, és az összes régi bútorát megtartotta, ráadásul vásárolt is hozzá néhányat. Különösen a télikert könnyed, légies stílusa, színvilága miatt érzi úgy, túl sok a bútor körülötte – a számos fotel és a tizennégy szék egyébként mind-mind csodás darabok –, ezért néhánytól megválik, persze csak akkor, ha jó helyre kerülnek.
A házat körülvevő kertet eleinte maguk tartották rendben. Ez az első évben abból állt, hogy felfedezték, melyik növény micsoda. Volt mákvirág, almafa, öreg meggyfa, tucatnyi bokor és természetesen gaz is. Igyekeztek úgy ritkítani a növényzeten, hogy minél több zöld megmaradjon. Régi téglákból építettek egy falat, amely kerítésül szolgál és meghatározó hangulatelem. A házhoz hasonlóan a kertnek is múltja van, megdobogtatja az ember szívét. A telek végében van egy vendégház, egy deszkákkal fedett kút, a padlásról származó kovácsoltvas korláttal. Most már mi is tudjuk, hogy mindenben nyomon követhetjük mind a régi, mind az új tulajdonosok lelkületét.