Buddhamosoly balettcipőben

A családfő a Corvin közben cseperedett fel, amolyan városi gyerekként, ám mindig vágyott rá, hogy zöldövezetben éljen. Anita kertes házhoz szokott, úgyhogy amikor hét évvel ezelőtt összeházasodtak, nem volt kérdéses, hogy saját házat vásároljanak. Első közös éveiket Pécsett töltötték, majd mindkettőjüket Budapestre szólította munkája, így Gábor már meglévő érdi házába költöztek. Időközben megszületett kislányuk, és a nagyszülők is gyakorta meglátogatták őket, ezért a ház egy idő után kicsinek bizonyult. Nem akarták azonban maguk mögött hagyni a kertváros meghitt hangulatát, a vidéki nyugalmat, hogy az emberek kutyasétáltatás közben köszönnek egymásnak az utcán, füvet nyírnak, hétvégén kerti sütéssel múlatják az időt, úgyhogy a környéken kezdtek tágasabb házat keresni.
Végül ebbe a dombtetőn álló villába szerettek bele. A háromszintes ház, hatalmas tereivel és kedves, emberléptékű kertjével ideális otthonnak ígérkezett. Tökéletes beosztása nem szorult átalakításra, de kívül és belül egyaránt az összes padlóburkolatot kicserélték, az ajtókat és falakat lefestették, és kiemelt hangsúlyt helyeztek a világítástechnikára. A háziak vállalják, hogy a berendezés egy kicsit eklektikus, és még nem végleges, hisz egy ekkora házat nem kis idő megtölteni a hőn áhított bútorokkal. A család szereti az ázsiai hangulatot, a természetes anyagokat, és közel áll hozzájuk a buddhizmus lélektana is, amelynek tárgyi jelei a ház számos pontján megmutatkoznak.

 

A földszintet a tágas nappali-étkező és konyha hármasa foglalja el, valamint a családfő hálószobája, amelyhez külön fürdőszoba tartozik. A hálóban ott vannak a Gábor édesanyjától örökölt bútorok, amelyek a gyermekkort és a szeretett szülői otthont idézik. E helyiségek berendezése, sötétzöld és kék színvilága férfias jelleget kapott. Az emelet a hölgyek birodalma lett, igencsak nőies szín- és formavilággal: Anita hálószobája, a gyerekszoba, a tágas, igényes fürdőszoba, és a két vendégszoba a nagyszülők kényelmére.

 

 

 

Törekedtek a közös kikapcsolódási lehetőségre, amikor az alagsorban egy szaunát is kialakítottak. Gábor férfiasan bevallja, hogy ezt finn barátja ihlette, aki valahányszor vendégségbe érkezett, feltette a kérdést: merre is van a szauna?
A kertet saját kezűleg alakították ki, szem előtt tartva a jól bevált angol mondást, miszerint egy gyepet locsolni, nyírni és taposni kell. A megvalósításban nem volt hiba, ez utóbbiban elsősorban Pipi és a kutya veszi ki a részét. De nincs is jobb, mint egy kertészkedésben kimerítő nap után leülni az árnyas fák alatt, kényelmesen hátradőlni, és elégedetten gyönyörködni az eredményben.