A tulajdonos családi házában tehettünk látogatást, melyet jó tíz éve már egyszer bemutattunk lapunkban, és amely azóta alaposan megváltozott. A húsz éve lakott épület eredetileg a háromgyerekes családnak készült, a földszinten a közösségi helyiségekkel, az egybenyitott nappalival, étkezővel, konyhával, az emeleten pedig, az intim hálókkal és fürdőkkel. A komoly változást – a pergolás, bazaltkockás, hátsó terasz megszüntetésével – egy új szárny hozzáépítése jelentette, mellyel új szülői háló és vendégszoba, valamint egy télikert is született. A tetőtéri háló ugyanis meleg és zajos volt, így egy csendes, jól szigetelt, nyáron hűvös, télen meleg hálószoba építése volt az igazi cél.

A télikert természetesen hőszigetelt, biztonsági üvegekkel készült. A nyári hónapokban nádrolóval árnyékolják, télen pedig, egyetlen fűtőtest adja a meleget, de ha süt nap, fűtésre sincsen szükség. 

– Valójában a télikert kapcsolja össze a házat és az új hálót, illetve vendégszobát – mondja a tulajdonos. – Német télikert típust választottunk, zöldre festett, fém elemekkel, melyet az elképzelésünk alapján egy építész ismerősünk tervezett meg számunkra.

– Úgy látom, a télikerttel megváltozott a ház egész jellege, hiszen az átlátás miatt, a konyha, illetve az étkező, sőt, a nappali is valahogy tágasabb, és egyben nagyvonalúbb lett. Bár a kertre néző üvegablak mérete nem változott, a télikert, meg persze maga a kert is, állandóan szem előtt van, és hatalmas üvegeivel, ritka szép bútoraival, meghatározó látvány. Hogyan alakult a ház és a télikert berendezése? – kérdezem Ágnest.

– Tulajdonképpen a ház berendezése keveset változott, hiszen minden egyes darabhoz érzelmi szálak fűznek. A télikertbe került a korábban a nappaliban álló, fonott kanapé, a nappaliba pedig spanyol, kárpitozott ülőbútort vettünk. A télikert többi darabjára a Kéttemplom Galériában végzett munkám során bukkantam. A régi, indiai szekrényt egy ügyfelemmel cseréltem, az állítólag antik, alacsony asztalka és a két szék, illetve a télikert konzolasztala is Indiából származik, melyekre szerencsésen és teljesen véletlenül akadtam rá. De a háló konzolasztala is indiai, az ágy duplaszárnyú ajtóból alakított fejvége és a két, régi fából gyártott éjjeli asztalka, pedig saját műhelyemben készült.

 
– Milyen jó a mai, egyszerű vonalú kanapé mellett régi, patinás darabokat látni! Ahogy az egész lakásban – a méhviaszolt könyves szekrény és az antik székek, a modern fotelek és a régi indiai különlegességek, a kortárs festmények és a majd száz évvel ezelőtti, családból örökölt használati tárgyak – jól megférnek egymás mellett, és együttesen adják a ház otthonos hangulatát. Mint gyakorlott lakberendező, hogyan tudod ezt a „természetes” lakberendezési elvet megvalósítani?

– Nagyon nehezen, hiszen a megrendelők leginkább csak méhviaszolt bútorokat és textileket szeretnének. Valamiért idegenkednek a festett bútoroktól, és a különböző stílusok keveredésétől, pedig szerintem együtt sokkal harmonikusabb, természetesebb látványt nyújtanak. Az elmúlt évtizedekben nem becsülték semmire a régebbi fenyő- és kárpitozott bútorokat, vagy a stílbútorokat, a régi tárgyakat, és kidobtak mindent, amit a családjuk valaha használt. Jó lenne, ha mindenki meg tudna őrizni a múltjából legalább egy-egy tárgyat, bútordarabot, amelytől személyessé, igazi otthonná válik egy lakás.