Kisrécse az Unióban, az Unió Kisrécsén
A tíz éve még szomorú enyészetben málladozó zalai majorság egy részét mára virágzó parasztudvar-múzeummá, hagyományőrző gazdasággá varázsolta a világlátott kert-és tájépítész tulajdonos. Kendli majorba beköszönt az Unió – jelzi a kapura szegezett sötétkék tábla a körtáncot járó sárga csillagokkal.
A kert végéből Morzsi és Lidi rohan felénk hangos csaholással, mit sem sejtve arról, hogy Európa száz legszebb gazdasági udvarának egyikén áshatják el velős csontjaikat nap, mint nap.
Vendégek jöttek! – tartanak felénk a lovak, a pónik és a birkák némi nassolni valót remélve, és még a nyúlketrecben is megélénkül az álmos péntek délután. A legelőn felkapja fejét Max, a németül kiválóan értő póniló, és előcsoszog egy szamár, majd a gazdája, aki már közel egy éve táborozik itt világjáró körútjuk egyik állomásaként. Belgium, Svájc, Itália után rabul ejtette a Kis-Balaton menti magyar táj, így most a major antik bútorait restaurálja a hosszúra nyúlt ittlét alatt.
|
  |
|

|
|
|
És a vendégek lassan meg is érkeznek belföldről és a világ több tájáról. Kora tavasztól késő őszig családok veszik birtokba a gazdaság lakóházait, pajtáit, csűrjeit, borospincéjét, szénapadlását, hogy a nagyvárosi rohanást, a plázákat és multikat, a túlórát és csúcsforgalmat maguk mögött hagyva lassítsanak életükön, legalább pár hétre. Sokan közülük vissza-visszatérnek nyaranta, hogy gyorsételek helyett bográcsost egyenek kemencében sült házi kenyérrel, autó helyett lóháton, szekéren vagy kisvasúttal járják be a környék természeti kincseit. Futópad helyett gyalogtúrákra járjanak a zalai lankákon, csetelés helyett ritka növényekkel ismerkedjenek élőben, tévézés helyett végre egymással beszélgessenek, vagy közösen poharazgassanak a házigazdával.
|
 |
|
 |
|
|

Róla, Czinki Lászlóról tán nem is tudja minden vendége, hogy valójában e táj szülötte, még ha életéből negyven évet hazájától távol töltött. Régi, dédelgetett álma valósult meg, mikor tíz éve hazatelepülve megvette az első omladozó vályogházat és a hozzá tartozó udvart itt, Kisrécse mellett, a néhai Kendli-majorban. Saját házának felépítése után egy újabb régi épület tatarozása következett, mely vendégházként szolgált a rokonok és barátok látogatásakor. Aztán szinte jött magától az ötlet – egy nálunk még ritka, falusi vendéglátás megteremtése –, melyhez az egykori családi gazdaság, vele László gyerekkori emlékei is hozzátettek. Lendített a megvalósításon a drámai felismerés, miszerint lassan eltűnőben van egy ősi, természet közeli életforma a maga hagyományaival, eszközeivel, állataival. S hogy még mielőtt a méhtelepre, jobb esetben múzeumi tárolókba kerülnének a földművelés és állattartás utolsó megmaradt szerszámai, kell egy hely, ahol élőben megtekinthető és működtethető mindez a gazdag hagyaték.
 |
 |
|
 |
|
|

Sorra renoválta a faluhoz tartozó egykori majorság megvásárolt és bontásra váró házait, melyből a legrégibb kétszáz éve áll itt. A tíz éve tartó felújításnak, építkezésnek ma már látszólag a vége felé jár, ám új tervek és tennivalók akadnak bőven.
A málladozó épületekben talált relikviák és László saját, több évtizedes gyűjtőmunkája teszi ki azt a páratlan tárgy-gyűjteményt, mely helyet kapott itt, a major fő- és melléképületeiben, pincétől a padlásig raktározva. A paraszti élet és a kézműves-lét szinte minden munkafázisának kézi és gépi szerszámát megcsodálhatja és kipróbálhatja az emlékező öreg és csodálkozó fiatal érdeklődő. Szövőszéktől a hintalóig, egérfogó-gyűjteménytől a cséplőgépig, az antik traktortól a muzeális lószerszámig felsorolhatatlan a régi tárgyak sora. Az újra működő gépek, a megjavított eszközök mellett egy restaurátorcsapatnak is sok lenne a kupacokban álló, ódon holmik felújítása, tisztogatása, melyek még ma is folyamatosan érkeznek a házhoz, a helybéliek jóvoltából.
 |
|
|
Hisz a környéken hamar híre ment a mindent gyűjtő, messziről jött embernek és bájos német feleségének, aki ugyanolyan jól lovagol, amilyen szépen megfesti akvarelljein a kert virágait, és akik ketten oly rendet és tisztaságot tartanak a hektárnyi birtokon, hogy a sok állat dacára a földről is enni lehet.
S összegyűjtik az esővizet, meg a nap sugarával fűtik házaikat, és gyönyörű ősgyepjükön játszva tanulnak növénytant az ide látogató óvodások...

Czinki úr sokat tesz a jó ügyekért, régi-új hazájában: a szigligeti vár felújításáért, a környék falvainak megmentéséért, a Kis-Balaton védelméért, a megújuló energiák újrafelfedezéséért küzd több alapítvány élén.
Élmény volt vele, az Európai Unio Temészetvédelmi Szekciójának tanácsadójával, az esseni egyetem tanárával poharazgatni itt, Kisrécsén az öreg diófa alatt. Szerző: Böjtös Kinga; fotó: Script Stúdió
|