A régi tanya helyén újonnan, ámde hagyománykövetően emelt tanyaépületet dr. Farkas Gábor építész teremtette meg. Nem­csak az épület tervezésében és kialakításában vállalt jelentős feladatot, de kivette a részét a belsőépítészeti munkálatokból is. Az ő elképzelései szerint alakult az alaprajz, ugyancsak ő ajánlotta a burkolatokat, és azok igényes és változatos kiosztása is az ő munkáját dicséri. Lakberendezőként – a színek, lámpák, textilek, a kiegészítő és dísztárgyak összehangolására – dr. Bálint Ágnest, a Kéttemplom Galéria tulajdonosát kérték fel. Persze nem véletlenül, hiszen üzleteiben a country stílus és életforma berendezési tárgyait kínálja a vidékies irányzat rajongóinak. A két szakember közösen válogatta össze a szükséges bútorokat. Az enteriőrben harmonikusan keverednek az újonnan készült, de régies stílusban gyártott, méhviaszolt darabok az olyan valóban antik fenyőbútorokkal, tárgyakkal – mint egy-egy szép, rendbe hozott régi tálalószekrény, vitrin, füles fotel, láda vagy íróasztal –, melyek egyediségüknél fogva váltak a tér díszeivé.

Talán a legnehezebb feladat a mai kor igényeinek megfelelő, sőt már-már túlszárnyaló technika és a régi korokat idéző belső tér összeegyeztetése volt. A gyönyörű, öreg fából ácsolt, szúette, sötét gerendás mennyezetnek, amely a ház minden helyiségében megcsodálható, természetesen semmi köze magához a tetőszerkezethez. Sokkal inkább hangulati elem és praktikus, stílusos álmennyezet, ami mögé a légkondicionáló csőrendszerét, fúvókáit, a riasztó kellékeit, illetve minden olyan vezetéket, szerelvényt elrejthettek, amelyre egy „intelligens” ház működtetéséhez csak szükség lehet. Különféle furfangokat eszeltek ki a többi gépészeti berendezés eltakarására is. Természetesen a konyhában – az amerikai típusú szuperhűtőszekrény és a kávéfőző kivételével – minden más háztartási gép bútorokba épített, így nem látható. Álcát kaptak a radiátorok, szellőzőnyílások is, ráadásul nem is akármilyent: a lakberendező által tervezett, paraszti romantikát idéző mintázatokat egyénileg faragták bele a fába, s az így keletkező rácsozat – különösen a hűtőszekrény fölötti, vagy az ablak alatti fűtőtesteket borító – markáns stílusformálói, díszítőelemei is a térnek. Nagy gonddal tervezték a nyílászárókat is, így színben, anyagban, formavilágban tökéletesen illeszkednek­ mind az épülethez, mind pedig a berendezéshez. Okozott némi fejtörést a házimozirendszer nagy teljesítményű hangszóróinak eltüntetése is. De most már csak akkor vesszük észre, mondjuk a nap­pali falán trónoló erősítőt – a cserépkályha mellett –, ha nagyon keressük. Ugyanis apácarácsos ajtó mögé, egy régi falitékába rejtették.

Érdemes megfigyelni a rendkívül elegánsan, visszafogottan, mégis nagy fantáziával megoldott burkolati játékokat, váltásokat, melyekkel az egyszínű, nyers, rusztikus hidegburkolatot egyedivé és változatossá tették. A különböző funkciójú részek közötti váltást diszkrét bordűr jelzi, amely az étkezőgarnitúra által kijelölt helyen vagy az előtérben szőnyegmintázattá alakul. A dekorcsík által szétválasztott felületeket pedig eltérő mintázatban – hálóban, illetve átlósan – tették le. Kiemelt területeken – így a konyha vagy az előszoba padlóján – a négyzet alakú lapokat kis, sötét kockaberakással tették különlegesebbé. A lakberendező javaslatára az egész házban alkalmazott, szövettel vastagon szegett, tengerifűből szőtt szőnyegek előnye, hogy hagyják érvényesülni a burkolatokat, magát a berendezést. Kellően semlegesek, ugyanakkor természetes hatásúak, egységesek és diszkrétek.

Különösen szép a fürdőszoba kialakítása, amely egyszerre modern és rusztikus is – a tulajdonosok óhajának megfelelően. A mai ízlést követi az épített, egyszerű vonalvezetésű, csiszolt kőtáblákkal burkolt, süllyesztett medencés mosdópult és az extra méretű, fémkeretes, üvegfalú zuhanyozó, melyet kazetta- és intarziamintás burkolattal tettek érdekesebbé. A faragott fenyő radiátortakaró az eléje állított lócával, a lámpák, a szaniterek, csaptelepek és kiegészítők mind-mind a vidékies stílust testesítik meg – teljes sikerrel. A falakon megjelenő, kellemes, egészen halvány, drappos-mogyorós árnyalat szinte alig szín, de elegánsabb a fehérnél. A textilek, bútorkárpitok, függönyök, párnák, lámpaernyők képviseletében mellé társított narancsos-terrakotta pedig kellőképpen melegíti, bensőségesebbé teszi az összhatást.

Fontosnak tartották, hogy az egész házban megteremtsék az egységesség és harmónia érzetét. Éppen ezért szinte minden helyiségben megjelenik ugyanaz a színárnyalat, legyen szó az étkező asztalterítőjéről, a hálószoba ágytakarójáról, az olvasófotel kárpitjáról, az egyedileg gyártott ülőgarnitúra párnái­ról vagy éppen a nappali csíkos drapériáiról, sötétítőfüggönyeiről. Hasonló célt tartottak szem előtt a dekoráció, a falakat díszítő képek összeválogatásakor is. Ha végigjárjuk a házat, szembetűnhet, hogy kizárólag rusztikus fenyőkeretbe foglalt madarakat láthatunk mindenhol. Az állandó madártárlat Muray Róbert* festőművész festményeiről készült reprodukciókból áll össze. Ez a megrendelők természet iránti szeretetét is tükrözi. Ám fontos szempont volt, hogy a képek nemcsak gyönyörűek, de valóban egységes hangulatot is teremtenek, akárcsak a nyaraló minden pontján felbukkanó hasonló, de mégis más és más gyertyatartók, szárazvirág-csendéletek, korsók, vázák, régi edények.

Itt az ember úgy érzi, távoli világba csöppent. Messze a forgalom zajától, a gondoktól és a mindennapoktól. Egy oázisba, ahol minden a tökéletes pihenést és feltöltődést, egyszóval a teljes kikapcsolódást szolgálja.