Intenzíven hat a gyerekekre, milyen bútorok, színek között nőnek fel. A szülőkön is múlik, hogy később gyökeresen másra vágynak-e, mint amit otthon láttak, vagy hasonló stílusban rendezik be saját otthonukat is. Vendéglátónk, Vali, ez utóbbi csoportot erősíti, hiszen a családján keresztül fertőződött meg a művészettörténet szeretetével.
Csaknem tizenöt éve egyszer már bemutattuk ezt a házat a Lakáskultúrában. Azóta többször is kicserélődött a teljes berendezés, de a családi darabok változatlan helyen állnak. A szekreter korai biedermeier, 1820-ból, Gebhardt Ferencé, a Magyar Tudományos Akadémia (korabeli nevén Magyar Tudós Társaság) első főtitkáráé volt. Országos tisztifőorvosként az ő nevéhez fűződik az első magyarnyelvű székfoglaló, de ő szervezte és finanszírozta a magyarországi védőoltások rendszerét is. Fia, Lajos, a Rókus kórház igazgatója lett, az ő portréja a nappali falát díszíti. Tőlük származik vendéglátónk tizenkilencedik századi stílusok iránti vonzódása. A férje családja révén Kondor Bélával került rokonságba, a kitelepítéskor pedig a szomszédjukban működő kecskeméti művésztelep alkotói csiszolták az ízlését.
Házát húsz éve, az akkori bútoraihoz terveztette. Az építész, Mujdricza Péter– végzett művészettörténész – megnézte a telket, felderítette a környéket, tanulmányozta a 19. századi villaépítészetet és felmérte a bútorokat. Görögkeleti kereszt alaprajzot tervezett, az étkező falát a régi kredenchez méretezte. Művezetett is, sőt, beállt a malterhordásba. Vali elégedett az eredménnyel: otthonába oda süt be a nap, ahova kell, a kellemes méretű terek egybenyílnak, mégsem zavarják egymást.
Vendéglátónk szenvedélyes lakberendező, nem tud ellenállni a kísértésnek, ha valahol szép bútort, vagy szőnyeget lát. Ha pedig valamire szemet vet, azt rendszerint meg is szerzi valahogy. Cserépkályhája például a Reviczky utcai Bánffy-palota bontásából származik. Hosszas szervezkedés után sikerült megvásárolni a kézzel formázott, gyönyörű csempéket, a régit pedig a kályhásmester kapta meg, az újraépítésért cserében. Valit már az árveréseken is ismerik, de járja a bizományikat és a régiségpiacokat is. A hálószobai fotelekre lomtalanításkor, az utcán talált. Bútorai jól bejáratott bútorrestaurátorhoz és kárpitoshoz kerülnek, akik hagyományos módszerekkel újítják fel azokat. Nemrégiben egy kiváló textilessel, Palotás Erikával is megismerkedett, aki részt vett az új drapériák és kárpitok kiválasztásában. Elégedett volt a Primtex jó stílusérzékű üzletvezetőjével, aki engedte őt választani, de határozott is volt: a régi, raffolt francia függönyt például levetette. A bécsi biedermeier garnitúrára közösen választottak egy cseh gyárban utángyártott, 1780-ból származó mintát. A hálószobai kárpitok ibolyalilája Vali vágya volt, az eredetijét Sissy gödöllői kastélybeli hálószobájában látta. Utánajárt, s a kastély textiljeit készítő kőszegi üzemben megtervezték és – kis módosítással – le is gyártották neki az áhított másolatot.
A lakás hangulatát a bútorokon kívül a szőnyegek határozzák meg. Némelyikük családi darab, a többi főleg aukciókról származik.
A fehér falakat imaszőnyegek teszik melegebbé, közülük Vali kedvencei a százötven éves kaukázusi és a kétszáz éves török szőnyeg. Fia művészettörténész, a festmények kiválasztásába ő szól bele.
Egyebekben minden a saját ízlését tükrözi – és minden átmeneti. Most úgy tűnik, főbb vonalaiban változatlan lesz a berendezés egy ideig, bár, sosem lehet tudni, mikor bukkan Vali újra egy ellenállhatatlan darabra...