A templomdomb aljában húzódik meg a kétszáz éves épület. Valaha szervita szerzetesek rendháza volt, ma kivételes gondossággal felújítva és korszerűsítve nyaralóként szolgál. Tulajdonosa szó szerint hegyeket mozgatott meg itt, a meredek domboldalt ugyanis háromembernyi magas és több tíz méter hosszú támfallal kellett megtámasztani, hogy be ne csússzon kápolnástól a hátsó kertbe. Az idők folyamán több részre felosztott, itt-ott összetákolt, máshol teljesen lepusztult épületet sem volt egyszerű jelenlegi állapotába hozni. Háziasszonyunk Kamarás Borbála belsőépítész segítségével valósította meg elképzeléseit. Méghozzá úgy, hogy mindent, ami a régiből menthető volt (cserepet, gerendát, nyílászárót) megőriztek, felújítottak, amit pedig újonnan kellett csináltatni, azt a régi mintájára készíttették el.

Első lépésként kibontották a beüvegezett, L alakú ámbitust, ebből fedett tornác keletkezett. Aztán összenyitották a két - valaha kényszerből szétválasztott - lakrészt. Így alakult ki - egy szobából és egy konyhából -, éppen az L alak sarkában, de ablakaival még az utcára nézve a hatalmas étkező-nappali. Egyik felől a két, egybenyíló, utcafronti szobából, másik felől, kis folyosón át, a kertre nyíló konyhából lehet megközelíteni. Ez a kis közlekedő vezet az egykori, döngölt földpadlós fáskamrából és lomtárból kialakított, tágas fürdőszobába is. A belső átalakítás végeztével került sor a kert­re és a dombra néző, negyven négyzetméteres, fedett terasz kialakítására. A tetőszerkezetet megtoldották, és hogy az új rész kellőképpen illeszkedjen a régihez, bontott cserepekkel fedték le. A tartóoszlopokat a régiek mintájára építették meg, s a köztük lévő távolságok pontosan ismétlik az egykori ámbitus pilléreinek ritmusát.

Eközben pedig évek teltek el, kizöldült, és egyre dúsabb lett a gyep, felcseperedtek a csemetefák, a bokrok az udvaron, és kivirágoztak a sziklakerti növények is a támfal kövei között. A betérő vendég pedig csak bámul, s hallgatja a csendet, amit itt csak a déli harangkondulás szokott megszakítani. Ha pedig jóllakott azzal a mennyei gulyáslevessel, amit a ház asszonya az asztalra tett, s a márványos erezetű túrógombócok pusztításába is belefáradt, akkorát alhat a dunnavastag pihepaplan alatt, hogy azt is elfelejti, merre van Budapest...