A múlt századfordulón épült, nagypolgári nyári lak – bár kissé távolabb esett a forgalmas utaktól és magától a településtől – fennállása óta izgalomban tartotta a falu lakóit is, kissé megpezsdítve az egész évben békés hétköznapokba burkolózó környéket. Az élénk társasági élet, a rendszeres kerti partik és mulatságok hangos kacaja, a kapuba beforduló autómobilok kürtje, az éjszakában messziről látszó kerti mécsesek és a szaloncsillárok fénye különös történetekre és mendemondákra adtak alapot az itt megforduló vendégek személyét illetően.

A ráérős helybéliek évtizedek óta sutyorogtak az épület átmeneti és ideiglenes tulajdonosairól, az itt elszállásolt művészekről, a nyári vakációra érkező hírességekről. Egyesek saját szemükkel látták Karády Katalint, ahogy egyik évben a ház úrnőjeként fogadja az érkezőket, mások ugyanígy tudni vélték, hogy Honthy Hanna, a kor ünnepelt dívája kapta ajándékba a házat egyik hódolójától…

Ami viszont a történet kevésbé ködbe vesző része, hogy az első birtokos és építtető Fábián Gáspár építész volt, őt dicséri a villa alapvetően romantikus hangulatú, eklektikus stílusa. Aztán az ötvenes években egy Török nevű orvos vásárolta meg és újította fel az épületet, amely innentől a Török-villa néven vált ismertté.

Itt, úgy 1958 körül kanyarodik vissza történetünk a kíváncsi fiúcskához, aki megbűvölten figyelte az elegáns lakot és lakóit, ám bizonyára legmerészebb álmaiban sem szerepelt, hogy egyszer majd tulajdonosként nyit kaput a nyaranta ide érkező barátoknak, művészeknek.

A fiú akkor hosszú évtizedekre elszakadt a villától, a messzi Finnországban telepedett le szüleivel. Művészeti iskolákba járt, megismerkedett a fafaragással, a bútortervezéssel. Belsőépítészeti munkáiban is fával, egyedi beépítésekkel foglalkozott, bútorterveit az art deco formavilágából merítette. Restaurálást tanult, világot látott, mindenhol részt vett a helyi művészeti életben, sok alkotótársra lelt, ám közben rendszeresen haza is látogatott. Itthoni gyökerei, barátai és álmai megmaradtak, és közel harminc év után lassan hazahúzták őt.

Természetesen amint módjában állt, megvásárolta a villát, amely képzelt meséinek, álmodozásainak fontos szereplője volt hajdan. A lépcsőzetes ütemben zajló átépítés és felújítás a 90-es évek első felét ölelte fel. Az eleinte saját otthonnak szánt kúria pillanatok alatt itthoni és finnországi barátok, művészek zarándokhelyévé vált, így lassan szűkösnek bizonyultak az addig tatarozott épületrészek.

Az új ötlet születése – miszerint a hely nemzetközi és magyar képzőművészek rendszeres alkotó- és találkozóhelye legyen – komolyabb átalakítási munkákat indított meg. A ház régi tornya bástyaszerű végződésével panorámás tetőterasz lett, a teljes hosszában beépített tetőtérben szobákat, lakrészeket alakítottak ki, az emeleti fürdőszobáknak egy újabb torony épült. A házat körülölelő kertben óriási, faszerkezettel fedett tornácot emeltek a régi pincetetőre, és a terméskőből támfalazott szinteken nyári konyhát, nyitott tűzterű kemencét, kerti étkezőhelyeket rendeztek be.

Ebben a varázslatos, mediterrán hangulatú kertben a kaktuszok és aloék mellett tucatnyi szőlőfajta, sokféle gyümölcsfa hozza termését, szömörcék és hibiszkuszok, mályvák és rózsabokrok között lépdel az álmélkodó. Aztán ódon pince-, vagy kamraajtóhoz ér, amelyeket benőtt már a trombitafolyondár, vagy egy skandináv motívumú tornácos, sárga-fehér faházikóba botlik, amit a házban élő kicsik és a vendéggyerekek birtokolnak.

A Török-villa immár hatodik éve lát vendégül felnőtt hivatásos és amatőr képzőművészeti táborokat, a hagyományosan évente megrendezett nemzetközi szimpózium alkalmával a vendégművészek Romániából, Dániából, Finnországból és Bulgáriából érkeznek. A két héten át folyó közös alkotómunka során megtelik a ház és a kert, csakúgy, mint annakidején. A lugasban akvarellek száradnak, a munka után a borospince előtti tölgyasztalhoz jólesik leülni egy pohár borral.

A kortárs festményekkel díszített, holland-barokk csilláros szalonban, ahol a historizáló, reneszánsz motívumokkal díszített nyárfa garnitúra áll, költői esteket és művészeti előadásokat hallgatnak a résztvevők. A magyar és nemzetközi alkotók jóvoltából a szobák falait változatos stílusú grafikák, festmények díszítik. Kő Boldizsár, Györgydeák György, Szirtes János, Kelemen Marcell, Péterfi Gizella és a házigazda, Szalai Sándor munkái különös szimbiózisban élnek a családi örökség 19. századi „kastély stílusú”, barokkos bútoraival és Sándor finnországi éveit idéző, saját tervezésű, modern karosszékeivel. Az eklektikus hangulatot csak erősíti a sok régi kilimszőnyeg, keleti motívumú textília, falikárpit, népi kerámia, csiszolt üvegek, porcelánok és dísztárgyak, amelyek innen-onnan – csere útján, vagy vásárokból – kerültek a házba.

A villa tehát mit sem vesztett korábbi fényéből, és bár a hosszú évtizedek alatt a környező kertek fái és a közeli tölgyesek szinte betakarják lombjukkal, a környéken ma is ugyanolyan érdeklődéssel figyelik társasági életét, az itt megforduló művészeket, a rendszeres kiállításokat. És ha a faluból egy álmodozó gyerek kíváncsian elindul a ház felfedezésére, elég, ha ceruzát, papírt ragad és beül a nyaranta rendezett ifjúsági művészeti tábor kis alkotói közé. Kívül-belül varázslatos világra lelhet...