Így aztán nem csoda, hogy amikor Erzsi kitárta ajtaját, jól elámultunk azon, hogy ő is bizonytalan: készen áll bármilyen fotózásra. Ámulás közben nagyon vigyáztunk arra, hogy a 14 eves Csoki kutya ki ne szaladjon a folyósóra. Aggodalmunk felesleges volt: a kutyusnak esze ágában sem volt megszokni. A Kossuth-díjas színesznő egész délelőtt sürgott-forgott a konyhában, készített egy magyaros lecsót és egy meg magyarosabb túrógombócot.
Amíg falatozunk, jut időnk összeszá-molni Erzsivel, hanyadik Iakását is van szerencsém megtekinteni. Valamilyen ma-tematikai módszerrel kijön a négyes szám, mert voltam nála Szentendrén, majd a rádió köriil, aztán Budán, és most itt.
Mielőtt végképp körülnéznék - egyelőre csak óvatosan gyönyörködöm -, a József Attila Színházról kérdezem, amelynek 24 éve tagja. „Most három darabban szerepe-lek, de a Csak kétszer vagyfiatalt imádom játszani. Partnerem Bodrogi Gyula, akivel meg soha nem voltam egyiitt színpadon!
75 évet kellett megélnem ahhoz, hogy ez bekövetkezhessen. A másik darab a Kaviar és lencse, amelyben olyan sikerem van, mint hajdan az Operettszinházban! A harmadik a Vanek úr, abban is kedves a szerepem."
Ahogy mondani szoktak, Erzsi nem áll-va várja a sikert, sok mindent tesz azért, hogy jó kondícióban legyen. Mostanában adott le hét kilót, holott imád enni, és ami még döbbenetesebb: a világ legjobb házi-asszonya. Úgy főz, hogy még kuktának se szegődhetnék el mellé. Olyan bonyolult gépeket használ, amelyekről én azt sem tudom megállapítani, merről nyilnak, s hogy honnan van az elölnézetük. Amit viszont azonnal átláttam, hogy itt mindennek funkcionális és hangulati sze-repe van: a tésztáknak tartójuk, a hosszú tesztáknak hosszú tartóuk. A polcokon roskadoznak a szettek, a snidling, a petre-zselyem nem díszlet, hanem használati kellék. A spájz két nagymamára való, belülről olyan polcrendszer került rá, amclyen nyolc sor fűszertartó kapott he-lyet. Odabent pedig kész étek-eldorádó!
„Tudod, háborús gyerek vagyok, és megszoktam a parancsot, hogy be kell spájzolni!" Az összes korszerű és a vilá-gon divatos edénykészletet (egy kis kon-zultáció után, amelyet Lehoczky Zsuzsával folytat) megrendeli. Konyhájában a mo-
sogatógép mellé a mosogép is odakerült (valamint egy falra szerelt kis teve). Amig főz, addig is akarja tudni a világ dolgait, híreit.

A polgári otthon minden négyzetcenti-méterére jut egy kis „je" felkiáltás. A für-dőszobára még több is. Ez ugyanis arról árulkódik, hogy lakója olyan nő, aki sze-reti kényeztetni magát, és tudja is, mivel kell. Krémek, szépítőszerek, tükrök, amerre a szem ellát. A fürdőszoba dominánsan mályva-rózsaszín. Még ez is! Ez a kedvenc fürdőszobaszínem!
A lakótérbe lépve egy ebédlőbe érkezünk, amelyből kitárt szárnyas ajtók vezetnek a nappaliba, majd a hálóba. Ez, ha akarom, egy tér, ha akarom, három. A nappaliból egy viszonylag nagy terasz tárul fel.
Erzsi sosem egyedül költözik, a bútorai mennek vele egyik lakásból a másikba, legfeljebb az ágyakat cseréli le olykor egészségesebbre. Olyan bútora is van, amelyet meg az 1966-ban kiérdemelt Jászai-díjából vett. Például egy barokk asztal két székkel, fotelekkel, fésülködő-asztallal. A biedermeier vitrint pohárszék-ként üzemelteti. Ha csak italra hivna meg vendégeket, legalább 200 ember koccint-hatna vele egyszerre. Az egyik komód ros-kadozik a premierajándékoktól. Érdekes, hogy Erzsinek milyen könnyúű ajándékot adni, ízlése annyira nyilvánvaló. A falon a Sixtusi kápolna kilenc főalakja egyforma keretben késztet bámulatra.

 

 

A másolatokat ottjártakor, a helyszínen vette meg. A parkettát életigenlő színű perzsasző-nyegek borítják, és amerre a szem ellát, csipkék és Zsolnay-csipkés vázák. A há-Iószobában lévő két éjjelilámpára például százéves csipkéből készíttetett lámpaernyőt. Az ágy fölötti falon egy németalföldi gobelin. Amikor már azt hittem, hogy mindent láttam, hogy minden szépséget átvizslattam, észreveszek valamit, és csaknem elakad a lélegzetem: egy sze-cessziós üvegről van szó, amelyet Kana-dából kapott. Olyan, mintha egy lenne, de három. Egymásba ölelkezve tesznek ki egy egészet.
Érdekes, hogy amikor a kitárt ajtón be-Iéptem, már akkor is szoba akartam hozni, de most, kiféle menet, már mindenképpen elmondom róla: gyönyörű!