Házigazdáink is itt teremtették meg első saját otthonukat. A kétgyerekes család eleinte nyaralni járt a tóhoz, később szinte minden szabadidejüket itt töltötték, míg végül úgy döntöttek, hogy felszámolják városi bérlakásukat, és ideköltöznek. A megvásárolt, háromemeletes épület átalakítására Michael Dolinski építészt kérték fel, aki a fiatal­ család igényeihez igazította a régies belső tereket, miközben ügyelt az eredeti formák megőrzésére is. Így történt, hogy a konyha és a nappali közötti falat kibontották, a két helyiséget pedig szinteltolással és egy nyitott tűzterű, térben álló kandallóval választották el egymástól. A konyha, melyre egykor a bejárat nyílt, és a jelenleginél jóval nagyobb alapterületű volt, alaposan megváltozott. Az előkészítés, főzés, mosogatás munkafolyamata egy pulttal leválasztott sarokba került, így viszont a fenn­maradó nagy térben elegendő hely jutott a hatalmas étkezőasztalnak és a székeknek. Itt már nem jelenthet gondot egy népesebb vendégsereg fogadása sem. 

A bejárat másik oldalán helyezkedik el a fürdőszoba, mely az üvegtéglából épített falon keresztül kap természetes fényt. A nappali az étkező szerves folytatása. Berendezése szerény, már-már puritán: egy méretes kanapé sok párnával, egy komód, egy összecsukható szék, egy állólámpa, a falba épített polc és egy szépen faragott asztal, mely inkább lerakóként szolgál.

A közösségi terek összképe kifinomult és letisztult, mely jól illusztrálja a Como-i tó környékére jellemző egyszerűséget és természetességet. A hagyományok szerint errefelé nem szokás az otthonokat feleslegesen cicomázni, a berendezést inkább a funkciónak rendelik alá, ám a tárgyak kiválasztásánál a kényelem legalább ilyen fontos szempont. Amikor a berendezés kiválogatására került sor, a tulajdonosok a Como-völgyi bútorkészítő műhelyeket* keresték fel. Ezekben az apró üzemekben még mindig tradicionális módon, kézműves technikával készítik a szebbnél szebb darabokat. 

A belső terek díszeit az épületben rejlő lehetőségek kínálták. A falak durvára vakolt felülete, az étkező mennyezetén szabadon hagyott mestergerenda, a fülkeszerűen elhelyezkedő ablakok és a fölöttük kialakított boltívek igen látványosak. Varázslatos a modern vonalú, nyitott tűzterű kandalló is. A régi padlóburkolatot greslapokra cserélték, melyek a kony­hát, étkezőt, fürdőt és a belső lépcsőket is egységesen lefedik.

A szülői hálót a nappalitól a lépcsőfoknyival megemelt szint választja el. Berendezése a franciaágyra, éjjeliszekrényre és a falba épített polcra korlátozódik. Itt nem hidegburkolattal, hanem nyers fapadlóval találkozunk. Ez egyelőre csak a földszintje a háromszintes épületnek, a két emelet még felújításra vár. Az építész azonban nem hagy kétséget afelől, hogy a változtatások a hagyományok tiszteletben tartásával, ám napjaink igényeihez igazodva történnek majd.