Senki sem hinné el, hogy egy pici panellakásból költözött ide - maga köré építve új otthonában a dús, gazdag vegetáció minden formáját -, onnan, ahol még egy cserép virága sem volt. 1992-t írtak akkor, de azóta ez a második ház, talán már a végleges. Mert számára az alkotás: a hajlék megépítése és annak megtöltése lélekkel. Míg ezt a feladatot megoldotta, a házzal együtt magát is újra fölépítette. Pedig szinte romhalmazt vásárolt, a régi épület haldoklott, a tetőt egy szekrény tartotta. Már a bontáskor csodás dolgok történtek. A téglák kibányászásakor az első címeres tégla nevének kezdőbetűit viselte: K. M. Ezt követően az egyik, majd a másik gyermekének monogramos téglájára talált rá. Mindez a bizonyosságnak azzal a nyugalmával ajándékozta meg, hogy végleg megtalálta azt a helyet, ahol laknia kell. Egy faszerkezetes épületekre specializálódott falubéli vállalkozó építette az új, 60 négyzetméteres, egyterű házat. Nem is lenne értelme falakat emelni, mert itt nincs mitől és kitől elszigetelődni. Két kutya él a ház asszonyával, az egyik bent, hogy horkolás is legyen, a másiknak kinti házikójában a helye. Ez sem egyszerű kutyaház: az unokák krétarajzai díszítik. A könnyűszerkezetes faház szigetelt, vakolt falai kívül terrakotta színt kaptak. Vadszőlő kapaszkodik rá a vörösnek és a zöldnek hihetetlenül szép harmóniáját teremtve. A zöld levelek kellemes, hűs zugot varázsolnak a hajlék köré. A mesékre emlékeztető faspalettás ablakok egyikében kristályok lógnak. A nap, mikor már alacsonyan jár, átsüt az ékköveken, szivárványosra bontva a fénynyalábokat, melyek a belső térben mint varázslatos ecsetvonások jelennek meg a nyers hajópadlón és a képekkel borított falakon. A ház egészében a natúr fa, illetve a vásznak, a csipkék csont fehér színe, a dúsan mintázott kelmék tört vöröse dominál. Az egyik sarok angolos polgári miliőt idéz, a penészzöld és a vörös izgalmas párbeszédével. A fedett terasz fontos átmenetet képez a kint és a bent között. Rajta textilmaradékokból font nyugágy feszül, a parányi kertben festett székek állnak, színeik az ősi tibeti imazászlók tónusaira rímelnek. A bolhapiacon vásárolt bádogkádban rózsaszirmok lebegnek. Minden részlet színes és hallatlanul életigenlő. A terasz asztalára hófehér, csipkével díszített abrosz került. A teríték elegáns, az illat, merthogy közben készül az ebéd is, ínycsiklandozó. Délután teát kortyolunk ugyanitt, saját termésű növényekből - citromfűből, fodor- és borsmentából, málnalevélből és rózsasziromból - áll össze a nedű. A konyha falára mintha hengerrel festették volna a klasszikus indákat, csak a bukolikus fríz árulja el, hogy tapétát látunk. A fehér porcelánok tisztasága mellett életre kel e dekoratív felület. A fürdőszoba natúr, nem kevés romantikával fűszerezett. A fehérre mázolt, cirkalmas vasállványon folytatódik a konyha klasszikus motívumvilága. Hófehér, habos függöny, hófehér hímzéssel, recehorgolásos szegéllyel, lírája hamisítatlanul nőies. Az ablakban szappangyűjtemény: akár a pecsétes téglák, magukon viselik a gyártók jegyét, finom domborulatok mutatják a manufaktúrák címereit. A lakás egész belső terét egységessé teszik az itt-ott felbukkanó fehér kézi szövések és csipkék. A székeken a fehér vászonhuzat, mint tisztes polgárasszonyok keményített vászonruhái. A polcokon régi fémdobozok, egy letűnt világ cizellált, képekkel és szövegekkel illusztrált hírmondói. Üveggyűjteménye lányához került, csak néhány patinás darab maradt mutatóba. Fia kollázsait őrzi, melyek anno kiállításain szerepeltek. Talált tárgyakból épít, melyek inspirálják, "beszélnek" hozzá. A tárgyakat faggatja, majd az elmesélt dolgokat összefűzi. "Krisztus arca minden kavicsban benne van" - említi Pilinszkyt. Ő ugyanígy gondolja munkái során. Enteriőrtervet készített többek között Kiss Anna "Hol van a világ vége?" című darabjához, mellyel aztán több nemzetközi díjat is elnyert. "Üzenő füzet" elnevezésű kis kiadványában a következőket írja: "Kedveseim! A világ gyönyörű, szeressétek, köszöntsétek és óvjátok, nektek készült a legnagyobb gondossággal építsetek, ne romboljatok!" A házba ömlik be a fény. Összesen tizenegy ablak van rajta, így a nap reggeltől estig minden szegletét megvilágítja. Az égi védelmet angyalai biztosítják. Egyik unokája összeszámolta: hímezve, rajzolva, festve, közel 150 angyal vigyázza nyugalmát. S akit otthonába enged, annak is jut boldogság bőven: "Főállású boldog vagyok" - mondja jellegzetes, cinkos mosolyával.

Senki sem hinné el, hogy egy pici panellakásból költözött ide - maga köré építve új otthonában a dús, gazdag vegetáció minden formáját -, onnan, ahol még egy cserép virága sem volt. 1992-t írtak akkor, de azóta ez a második ház, talán már a végleges. Mert számára az alkotás: a hajlék megépítése és annak megtöltése lélekkel. Míg ezt a feladatot megoldotta, a házzal együtt magát is újra fölépítette. Pedig szinte romhalmazt vásárolt, a régi épület haldoklott, a tetőt egy szekrény tartotta. Már a bontáskor csodás dolgok történtek. A téglák kibányászásakor az első címeres tégla nevének kezdőbetűit viselte: K. M. Ezt követően az egyik, majd a másik gyermekének monogramos téglájára talált rá. Mindez a bizonyosságnak azzal a nyugalmával ajándékozta meg, hogy végleg megtalálta azt a helyet, ahol laknia kell. Egy faszerkezetes épületekre specializálódott falubéli vállalkozó építette az új, 60 négyzetméteres, egyterű házat. Nem is lenne értelme falakat emelni, mert itt nincs mitől és kitől elszigetelődni. Két kutya él a ház asszonyával, az egyik bent, hogy horkolás is legyen, a másiknak kinti házikójában a helye. Ez sem egyszerű kutyaház: az unokák krétarajzai díszítik. A könnyűszerkezetes faház szigetelt, vakolt falai kívül terrakotta színt kaptak. Vadszőlő kapaszkodik rá a vörösnek és a zöldnek hihetetlenül szép harmóniáját teremtve. A zöld levelek kellemes, hűs zugot varázsolnak a hajlék köré. A mesékre emlékeztető faspalettás ablakok egyikében kristályok lógnak. A nap, mikor már alacsonyan jár, átsüt az ékköveken, szivárványosra bontva a fénynyalábokat, melyek a belső térben mint varázslatos ecsetvonások jelennek meg a nyers hajópadlón és a képekkel borított falakon. A ház egészében a natúr fa, illetve a vásznak, a csipkék csont fehér színe, a dúsan mintázott kelmék tört vöröse dominál. Az egyik sarok angolos polgári miliőt idéz, a penészzöld és a vörös izgalmas párbeszédével. A fedett terasz fontos átmenetet képez a kint és a bent között. Rajta textilmaradékokból font nyugágy feszül, a parányi kertben festett székek állnak, színeik az ősi tibeti imazászlók tónusaira rímelnek. A bolhapiacon vásárolt bádogkádban rózsaszirmok lebegnek. Minden részlet színes és hallatlanul életigenlő. A terasz asztalára hófehér, csipkével díszített abrosz került. A teríték elegáns, az illat, merthogy közben készül az ebéd is, ínycsiklandozó. Délután teát kortyolunk ugyanitt, saját termésű növényekből - citromfűből, fodor- és borsmentából, málnalevélből és rózsasziromból - áll össze a nedű. A konyha falára mintha hengerrel festették volna a klasszikus indákat, csak a bukolikus fríz árulja el, hogy tapétát látunk. A fehér porcelánok tisztasága mellett életre kel e dekoratív felület. A fürdőszoba natúr, nem kevés romantikával fűszerezett. A fehérre mázolt, cirkalmas vasállványon folytatódik a konyha klasszikus motívumvilága. Hófehér, habos függöny, hófehér hímzéssel, recehorgolásos szegéllyel, lírája hamisítatlanul nőies. Az ablakban szappangyűjtemény: akár a pecsétes téglák, magukon viselik a gyártók jegyét, finom domborulatok mutatják a manufaktúrák címereit. A lakás egész belső terét egységessé teszik az itt-ott felbukkanó fehér kézi szövések és csipkék. A székeken a fehér vászonhuzat, mint tisztes polgárasszonyok keményített vászonruhái. A polcokon régi fémdobozok, egy letűnt világ cizellált, képekkel és szövegekkel illusztrált hírmondói. Üveggyűjteménye lányához került, csak néhány patinás darab maradt mutatóba. Fia kollázsait őrzi, melyek anno kiállításain szerepeltek. Talált tárgyakból épít, melyek inspirálják, "beszélnek" hozzá. A tárgyakat faggatja, majd az elmesélt dolgokat összefűzi. "Krisztus arca minden kavicsban benne van" - említi Pilinszkyt. Ő ugyanígy gondolja munkái során. Enteriőrtervet készített többek között Kiss Anna "Hol van a világ vége?" című darabjához, mellyel aztán több nemzetközi díjat is elnyert. "Üzenő füzet" elnevezésű kis kiadványában a következőket írja: "Kedveseim! A világ gyönyörű, szeressétek, köszöntsétek és óvjátok, nektek készült a legnagyobb gondossággal építsetek, ne romboljatok!" A házba ömlik be a fény. Összesen tizenegy ablak van rajta, így a nap reggeltől estig minden szegletét megvilágítja. Az égi védelmet angyalai biztosítják. Egyik unokája összeszámolta: hímezve, rajzolva, festve, közel 150 angyal vigyázza nyugalmát. S akit otthonába enged, annak is jut boldogság bőven: "Főállású boldog vagyok" - mondja jellegzetes, cinkos mosolyával.