Kicsi, de szép panorámájú telken talált nyaralót a fővárosi család. Éppen kapóra jött nekik a szomszéd eladó telke, amelyre már családi házat terveztek építeni. A beépítési megkötések miatt azonban úgy érezték, a ház méreteihez nagyobb kertre van szükségük, ezért sokáig győzködték a következő szomszédot, amíg az ő területét is meg tudták vásárolni. Így már egész kis birodalmat tudhattak magukénak a hegyoldali zsákutcában, ahol senki sem zavarja az idilli csendet és nyugalmat. Két ember életéhez kényelmes házat kellett felhúzni a kettős telken. A gyerekek időközben felnőttek, egyikük a szomszédba, a régi nyaralóba költözött családjával, de a másik lány is a közelben telepedett le. Két lakószintet terveztek az új házba, a földszinten nagy, közös helyiséggel, az emeleten pedig két önálló hálóblokkal, dolgozóval. Az épületet Kovács András tervezte – aki egyúttal a mindenre nyitott műszaki ellenőr is volt –, de a beltéri kialakításért Bényei István felel. A belsőépítész még időben, a falak felhúzása előtt kapcsolódott be a munkába – rögtön át is rajzolta a teljes felső szint beosztását. A háziasszony instrukciói alapján Bényei tervezte a konyha és a dolgozó berendezését, és a felső szinti nagy fürdőszoba kialakításában is részt vett. Vendéglátónk szerint jó volt vele dolgozni, hiszen minden kérésüket pontosan teljesítette, és segített a bizonytalanságaik legyőzésében is. A gyakran összegyűlő család méretei, és a telek adottságai miatt három szintet építettek. Az alsón közös pancsolásra is alkalmas jacuzzi, bárpult, szauna és szolárium, háztartási helyiség, valamint a garázs kapott helyet. A közvetlen kertkapcsolatos térben jól érzi magát a négy unoka, és nem kell folyamatosan azt figyelni, hogy mit maszatolnak össze vagy vernek le. A gyalog érkező vendégek, és a kerti grillsütő felől érkező hazaiak a középső szinti előszobába léphetnek be. Szinte az egész szintet egyetlen közös tér alkotja, csak a vendégmosdó és a kamra került önálló helyiségbe. A teraszra nyíló tágas nappalit, valamint az étkezőt csak magasított pultok választják el a praktikus beosztású, kényelmes konyhától. A háziasszony kívánságára a konyhabútort nem díszítik gombok, csavart oszlopok, és felül a szekrényeket is polcok váltják ki. Érdekes a felső szint berendezése is. A lépcsőről egy tágas, könyvespolcokkal bélelt helyiségbe, a dolgozóba jutunk, amelyet azonban nem határol fal a közlekedőtől. A munkaasztallal szemközti oldalon ívelt üvegtéglafal hívja fel magára a figyelmet, mellette hatalmas, aranycirádás tükör kettőzi a látványt. A közlekedőbe forduló üvegtéglafal a női fürdő XL-es méretű, épített zuhanyfülkéjéhez tartozik.    Az egyébként is tágas helyiségben a faltól-falig tükör alatt hosszú pultba épített mosdó, az ablak alatt pedig puha párnákkal bélelt pihenőpad kapott helyet. A fürdőhöz hasonlóan kényelmes a háló beosztása is, amelyből praktikus beosztású gardrób nyílik. A másik hálószobához beépített gardróbszekrény és saját fürdőszoba tartozik – ezt az egységet leginkább vendégszobának használják. A berendezés jórészt a háziasszony ízlését dicséri. Asztalossal készíttette egyedi bútorait, de még a beltéri ajtók sem szabványosak. Korábbi otthonukban is hasonlóan egyszerű, modern stílusban éltek, de Gyöngyvér szeretett volna néhány régi bútordarabot is. Többek között így került ide a bőr étkezőgarnitúrával érdekes kontrasztot alkotó tálalószekrény is. Miután belakták új otthonukat, a házaspár figyelme a kert felé fordult. A korábban gondozatlan területen egy héten át irtották a gazt a munkások, majd teraszokat alakítottak ki a hegyoldalban. Szakember tervezte meg a növénycsoportok összeállítását és elhelyezését, figyelembe véve a család életmódját, a közlekedő utakat, a panorámát és a tájolást. Még kell néhány év, amíg a növények teljes pompájukban mutatkoznak, de a háziak már most úgy érzik, nem cserélnék vissza tiszta levegőjű, csendes, nyugodt kertjüket a felkapott környéken lévő régire. Házuk is éppen olyan lett, amilyenre vágytak: nem hivalkodó, kényelmes, jól használható. Szöveg: Lenkei Csilla, fotó: London Katalin