Ráadásul - rossz nyelvek szerint - magába az építkezésbe is csak azért vágtak bele, mert kedves kincseik kinőtték otthonuk falait.

Már több mint egy évtizede menekültek el vendéglátóink a főváros koszos-zajos betonrengetegéből. Egy nyugalmas kisvárosban leltek otthonra, de hamarosan még csöndesebb, még természet-közelibb életre vágytak. Egy pilisi falu szélén találtak ideális helyet végleges otthonuknak. Egyelőre csak a szabadidejüket töltik itt, de azt tervezik, hogy később, ha a gyerekek felnőnek, végleg ideköltöznek. Mivel nem laknak messze, sokszor csak egy-egy délutánra is átugranak a számukra a béke szigetét jelentő házba. Már a hegyek között vezető, erdőben kanyargó utat is szeretik, amit maguk között 'lélekvasalónak' neveznek. Célhoz érve pedig elegendő megállniuk a ház egy tetszőleges pontján és rácsodálkozniuk a maguk teremtette világra. A falakat, bútorokat benépesítő, utánozhatatlan hangulatú, a szemnek jóleső tárgyak a hétköznapok minden gondját feledtetik.

Ember tervez, asszony rendez. A fák között megbújó, természetes anyagok felhasználásával épített, személyre szabott ház a férj műve, míg a berendezés, csinosítás a feleség feladata volt. Bár sosem tanulta, Judit mégis jó érzékkel népesíti be a tereket, válogatja és társítja a mások számára értéküket vesztett tárgyakat. Az innen-onnan beszerzett, átalakított, új szerepkörben feltűnő holmik tömege egy régiségkereskedésnek is becsületére válna, vásári zsúfoltság helyett mégis ízléses összhangot érzünk. Családi örökség, barátok ajándéka és piacokon felkutatott tárgy egyaránt megtalálja itt a helyét. A korszakok persze változnak. Egy időben például a mérleg volt a fő gyűjtési terület - amíg divatcikké nem vált. Azután következtek a konyhában díszhelyet elfoglaló ibolyás bögrék, 'készletenként' többnyire csak egy-két darab. A gyufacímke-gyűjtemény a vécé falát díszíti, a legszebb kristályok pedig az ablakok szegélyére kerültek - na nem a feng shui elvei, hanem az általuk keltett fényjáték miatt.

Judit szenvedélyes gyűjtő, rendszeresen végigjárja a pécsi vásár és az Ecseri sorait, de különleges forrást is talált: férjével együtt fedezték fel, hogy Hollandiában a királynő születésnapját, az orániai ág ünnepét tavaszköszöntő kirakodóvásárral kötik össze. Április végén a holland városokban mindenki a háza előtt árulja a maga kacatjait. A kidobás előtt álló tárgyak aztán, ha szerencséjük van, Évához kerülnek, aki becsben tartja, felújítja, átalakítja őket. A képek keretet kapnak, száraz virág-, csipke-, vagy papírdíszt egy százéves képeslapból. Hasonlóképpen született újjá az ütött-kopott kerti törpe is, amelynek hiányzó végtagjai helyett Judit népi módszerekkel, korommal, földdel, cipőpasztával öregített gipszből fabrikált újat.

A kedvenc tárgyak aztán méltó helyet kapnak a házban. Sokuk már az építkezés előtt is megvolt, így már képzeletben el lehetett őket rendezni a térben, sőt, hozzájuk lehetett méretezni a helyiségeket. Így lett a lépcső alatti, eredetileg vendég-hálónak szánt fülke éppen akkora, hogy elférjen benne a gyöngyös-rózsás, saját kezűleg felcicomázott komód. Mellette, a nappali sarkában utcai kandeláberbe rejtett mécses szórja fényét, fölötte, a lépcsőt követő, színes falfülkékben Kun Éva kisplasztikái sorakoznak. Az asztalokon színes szőttesek, a falakon szobrok és festmények, régi fotók és karácsonyfadíszek mesés egyvelege. A hátteret a család természetbarát elkötelezettségét jelző hajópadló, bontott téglaburkolatok, valamint a barátságos, meleg színű falak adják. Az otthonosság megteremtésében szerepet játszik a sok kályha, és persze az egyenként összeválogatott, szintén régi bútorzat is. Az irigylésre méltó idillt csak egy kérdés zavarja: milyen lehet itt egy nagytakarítás? Attila válasza megnyugtató: itt még a pókok is jól érzik magukat.