Döbbenetesebbnél döbbenetesebb részletek követik egymást a tegnap bemutatott naplóban, amelynek szerzőjét a kötetben még nem tüntetik föl, hiszen az a nemrégiben lefolytatott "nyomozás" eredményeként, éppen Csics Gyula segítségével derült ki, olyannyira, hogy egy egykori tablóképről a kiadó lemásolhatta a mosolygó kisdiák, Kovács János arcképét is. Miközben ugyanis szó szerint az események sűrűjében a Rökk Szilárd (akkor Somogyi Béla) utcában élő kisdiák mindennapjairól, iskoláról, olvasmányokról, moziról, kószálásokról ír rajzokkal kísért feljegyzéseket, a történelem drámáját idézi.

"Ne tessenek erre menni, mert épp most lőttek agyon itt egy nénit" - idéz a 83. oldalon egy kisgyermeket, a 181.-en Gyuli barátjával beszélget: "Kádár is utálja az oroszokat, és ha azok kivonulnának, már ő nem beszélne ellenforradalomról és magatartása hasonló lenne Nagy Imrééhez." Az egyik helyen azt írta: "Minden házat érdemes lerajzolni, mert nincs olyan, amely ne kapott volna belövést", a másikon megjegyzi: "A Rökk Szilárd utca torkolatánál lévő kis parkba is felkelőket temettek."

Hihetetlenül megrázók ezek a gyermeki szem nyitottságával látott, a maguk egyszerűségében rögzített képek, események. Katartikus élményt okoznak - írta a napló előszavában Kieselbach Tamás, aki saját gyermekkorát fölidézve - és nyilván sok polgártársa vágyát megfogalmazva - mondja: mindig szerette volna, hogy igazán köze legyen 1956-hoz, a forradalom tiszta napjaihoz. Az egyéni igazságkeresésen túl több komoly oka is volt rá azonban, hogy a páratlan értékű dokumentumot megjelentesse.

Részben családi vonatkozások is, hiszen nagyapja, a kassai születésű Kieselbach Gyula kémikus fotósorozatot készített a forradalom eseményeiről, helyszíneiről, jó néhány fénykép éppen olyan helyszíneken készült, amelyeket Kovács János is említ naplójában. A ki is állított felvételek közül különösen magához közelinek tartja azt a képet - mondta a bemutatón Kieselbach Tamás -, amely 1956. november 23-án készült a fényképező Tanács körút 16. szám alatti lakásának ablakából a délután 2-3 óra közötti néma tüntetésről, amelyet a napló is felidéz: "2-kor a rádióban gyászbeszéd volt »Egy hónapja« címmel. Ebéd után kinéztünk az utcára. Egy lélek sem volt kinn. Az autók is ott, ahol voltak, megálltak". A napló kiadásának másik oka: "a művészettörténet értelmezhetetlen történelmi háttér nélkül. Mindenhol igaz ez, de nálunk ezerszeresen... Történelem, történet - ez adja a mi igazi különlegességünket."

Nem illusztrációképpen, hanem a szavak megerősítéseként állították ki a könyvbemutatónak helyet adó Kieselbach Galériában az egyik legjelentősebb 1956-os festményt, Bálint Endre Halottak napja, 1956 című alkotását. Emellett állt a motorkerékpár, amely útnak indult déli 12 óra 3 perckor, hogy vezetője megkeresse az ötven évvel ezelőtti naplóírót.