Öt éve lakunk ezen a kellemes környéken. Mindenképpen szerettünk volna Budán élni. – meséli a Jóban Rosszban Vidovszky Nándija miközben egy teát kortyolgatva készülnek róla és otthonáról a fotók. Rengeteg emlék fűzi ehhez a kis lakáshoz, amiből sajnos épp most költöznek ki. – Három lányunk van, tizenhat, tíz és hét évesek, és bár az én kislányom nincs mindig velünk, azért így is szeretnének már külön szobát maguknak. – folytatja.

 Hogy miért szeretnek itt lakni?! Elsősorban azért, mert szinte minden az ő kezük munkája. Beköltözés után, amit tudtak, lecsupaszítottak, válaszfalakat vettek ki, tereket nyitottak egybe, tálalóablakot vágattak a konyha és az étkező közé, festettek, parkettát raktak, egyszóval ők maguk alakították ki a lakás minden négyzetcentiméterét. A falakat ötször-hatszor átfestették, mire olyan lett, amilyet elképzeltek. - A felújítás alatt mindketten nagyon sokat dolgoztunk, úgyhogy aki éppen ráért, az festette a falat. A nap legkülönbözőbb szakaszaiban, de főleg éjjel egykor, kettőkor álltunk itt és pepecseltünk. Azt gondolom, hogyha az ember saját kezűleg oldja meg ezeket a dolgokat, akkor a lakás sokkal jobban a szívéhez nő. – mondja a házigazda, miközben mosolyogva felidézi a felújítás minden mozzanatát. Tamás kedvenc helye a hálófülke, itt szeret legtöbbször elnyújtózni. Tanulni, olvasni is leginkább itt szokott. Másik kedvenc helye a konyha, mert imád főzni. Ez nyújtja a kikapcsolódást és nyugalmat számára. Felesége, Román Judit színésznő pedig előszeretettel hagyja, hogy ennek a kedvtelésének hódoljon. A bútorok, amelyek körülveszik őket szintén régi, különleges darabok, amik most már igencsak kinőtték a lakást, ezért lesz szükség egy tágasabb otthonra.
– Szerintem bármilyen lakást barátságossá lehet tenni megfelelő tárgyakkal, kiegészítőkkel. Én szeretem a régi bútorokat, könyveket, üvegeket, de nincs kedvencem közülük. Rengeteg apróságunk van, elsősorban a feleségem gyűjtése és az ő keze munkája. Én nem vagyok tárgyfüggő. – mondja a ház ura mosolyogva.

Mióta együtt vannak Judittal, ez egy kicsit megváltozott, azóta Tamás is sokkal jobban ragaszkodik néhány különlegesebb darabhoz. – Szeretünk elmenni az Ecseri úti piacra, és a régi dolgok között keresgélni, kutakodni. A vitrinben van két pohár, amikre Erdélyben bukkantunk rá, azt a régi könyvet pedig egy roma árustól vettem. – mutat egy szép borítású, egyedi kötetre a polcon. Vannak olyan üvegeik, amiket még Egerben gyűjtött Judit, aki ott kezdte színészi pályáját. De a régi üvegek egy része Tamás nagymamájának padlásáról való, ezek közül sokat elajándékoztak már a barátoknak, akik hasonló érdeklődéssel kutatják fel a régiségeket. A közösen talált apróságoknál talán még jobban a háziasszony szívéhez nőttek azok, amiket ő maga készít a gyerekekkel. Ünnepekkor vagy egy-egy barát születésnapjára saját készítésű ajándékokkal lepik meg egymást, ez így sokkal ötletesebb, személyesebb és nem is kerül sokba. – A baráti társaságban ez már teljesen elterjedt szokás. Szerintem olyan szép, ha az ember saját kezűleg dolgozik az ajándékon és utána látja, hogy valami maradandó, szép emlék lesz belőle. – mutatja Judit a dekupázsos technikával készített dobozkáit.

 Tamás és Judit szeret itt lakni, mert ez volt közös életük első kis otthona, hiszen mindketten elváltak és új életet kezdtek. A lakás minden egyes pontjához kötődik valamilyen emlék, élmény, ami miatt még nehezebb lesz itt hagyni ezt a meleg kis családi fészket.

SZÖVEG: H. TÓTH HAJNALKA, FOTÓ: BARBAY CSABA, FLASHBACK PHOTO