A napfény íze

Amikor rátaláltunk a házra, úgy emelkedett ki a környezetéből, mint egy gyermekrajz – emlékezik vissza Kathy az első találkozásra. – Volt valami primitív, ugyanakkor elegáns a kontúrjaiban. Akkoriban még egy nyolcvanas éveiben járó tejtermelő lakta.


Jeff és Kathy a nagy felújítás mellett döntött, ugyanakkor meg akarták őrizni a farmházat a maga egyszerűségében.

A könnyebb átjárás és jobb térkihasználtság érdekében az ajtókat mindenhonnan kivették, halványzöldre festett ajtókeretek tagolják a teret

A belső terek átalakítása során lebontották a szűkös bejárati lépcsőházat, a régi apró hálóhelyiségeket összenyitották, így egy nagyobb hálószobát és egy kisebb gyermekszobát nyertek. A ház körüli melléképületeket lebontották, a régi csűrt hagyták csak meg. A hosszú, mintegy négy évig tartó munkálatok ellenére mégis úgy érezték, valami hiányzik a tökéletes képhez. Ugyan próbáltak elszakadni a farmházak tradicionális berendezésétől, mégis hiányzott az eredetiség – vallja be Kathy, aki gyermekei nevelése mellett képzőművészetet hallgat, így nem meglepő, ha lakberendezési ügyekben sokkal kényesebb a férjénél.

A rusztikus ebédlő központi helyén egy nyolc fő fogadására alkalmas étkezőasztal foglal helyet. A fekete székeket, sötét tónusú antik komódot és tükröt jól ellensúlyozza a világos árnyalatú szőnyeg és a fal halványzöld színe

Szóval, hiányzott az eredetiség. Mígnem Victoria Hagen személyében megtalálták azt a kreatív belsőépítészt, aki megvalósította elképzeléseiket. A házaspár bevallása szerint nem volt könnyű rálelni az ideális szakemberre, annál is inkább, mert a háziasszonynak határozott véleménye és nem kevés tapasztalata volt már a lakberendezés terén. – Victoria kiváló ötletekkel rukkolt elő, jól kiegészítettük egymást – mondja Kathy. A lakberendező feltérképezte a házat, és felismerte, hogy határozottabb „arcra” van szüksége, így könnyeden, játékosan keverte az eltérő stílusú tárgyakat. A halványzölddel, fehérrel és a búzakalász sárgájával Victoria a természetet igyekezett behozni a négy fal közé. Ezek azok a színek, amelyek lágyságot és még több világosságot kölcsönöznek az egyébként is fényárban úszó épületnek. A legnagyobb küzdelmet a padlózattal folytatták, amit korábban a háziasszony saját kezűleg festett sötétszürkére, most azonban a lakberendező szerette volna visszaadni annak eredeti színét. A férj hamar rábólintott az ötletre, de Kathy csak akkor nyugodott bele a színváltoztatásba, amikor az új padlózat elkészült.


A berendezést illetően Victoriának szorosan fogták a kezét: a házaspár a korábban megvásárolt bútorainak a többségéhez ragaszkodott. Azonban a tizennyolcadik és tizenkilencedik századi amerikai és kanadai rusztikus bútorokat Victoria kedvére átrendezhette, s szabad kezet kapott abban is, hogy kiegészítőket vásároljon. – Victoria mindent gyökeresen átforgatott! Úgy rendezte át a tárgyakat, amire én sosem gondoltam volna – mondja elismerően Kathy. Valóban, ahelyett, hogy bizonyos stíluskorszakok bútoraihoz ragaszkodott volna a lakberendező, inkább érdekes formákat illesztett egymáshoz. Vizuálisan, képekben gondolkodott, nem kötötte semmilyen merev szabály. A házaspár által potom pénzért vásárolt csendéleteket, viráglenyomatokat, állatrajzokat helyezett el a legkülönfélébb helyiségek központi pontjain. Figyelemre méltó az eltérő stílusú székek játékos elrendezése is, mint például a nappaliban díszelgő, XVI. Lajos korabeli székeké.


– Az ülőalkalmatosságokat egy régiségkereskedésben vásároltam, egy barátunk társaságában, aki nem győzött csodálkozni, sőt, méltatlankodott, miért vásárolom meg a lyukas székeket – meséli nevetve Kathy. – De nekem pont ezért tetszettek. A lyukakra pedig szeretek úgy gondolni, mintha puskagolyók okozta „sebek” volnának. Nagyon is itt a helyük!
Ha végignézünk a házon, a tárgyak azt a hatást keltik, mintha mindig itt lettek volna. – Egy kis hang gyakran súgja, hogy jó lenne végleg ideköltözni – elmélkedik Kathy. De ez még csak kósza gondolat. Férje elfoglalt üzletember, aki legtöbbször csak rövid időre tudja szabaddá tenni magát, hogy ide utazzon. De akkor órákra eltűnik lovagolni, számára ez jelenti az igazi kikapcsolódást. Kathy sokszor nélküle is eljön, hogy élvezze a farmház nyugalmát. Ilyenkor kora reggeltől késő estig ültetget, gyomlál és kapálgat a kertjében. Gyermekeik szintén odavannak a lovaglásért, és feltehetően a lubickolásért is, miért is kérnék olyan kitartóan szüleiktől, hogy medence legyen a kertben. Kathy egyelőre még szívósan ellenáll, nehogy egy modern medence „aláássa” a farmház különleges, kissé régimódi hangulatát. Medence helyett a szépen gondozott kertre és a távoli erdőre nyílik rálátásuk, amikor esténként a verandán felállított hintaágyon ringatóznak.