Életcél helyett élettér
A mai gondolkodásmódban komoly életcél a saját lakás vagy ház megszerzése, s ez az emberek nagy részének évtizedekre történő eladósodást is jelent egyúttal. Szily Nóra műsorvezető másképp vélekedik. Ő elsősorban életteret szeretett volna magának teremteni, ezért egy időre bérelt lakásba költözött.
A bérelt lakás ténye csak nálunk életidegen még, az európai és tengerentúli gyakorlat már régen erről szól. Nóra tudja, hogy egyszer majd lesz neki is kicsi háza, kicsi kerttel, de most másról szól az élete.
|
A NAPPALI dísze a klasszikus biedermeier ülőgarnitúra, amely Nóra húgának hozománya volt, ám neki nem tetszett, ezért elcserélték egymás között. A kényelmes kanapén ülve lehet tévézni, vagy csak tétlenül üldögélve hagyni az elsuhanó gondolatokat megtelepedni, miközben a szemközti János- hegyi kilátó látványa elsimítja a mindennapi gondokat | - Nem szerettem volna „meghalni” a falakért, amelyekről azt mondhatom, hogy ezek itt az enyémek – mondta. – Hamar rátaláltam erre a lakásra, amelybe azonnal beleszerettem, és egy részét igényeim szerint formálhattam is. A lakás üres volt, saját bútoraimmal, tárgyaimmal teremthettem otthont belőle.
|
A TABERNÁKULUM legalább százhúsz éves, Nóra hozománya. A számtalan fiók sok mindent rejteget, ezek egyikében Nóra az iratait tartja, egy másikban csakis napszemüvegek pihennek, van fényképes fiók is, meg olyan, amelyben irodaszerek kaptak helyet. Sőt, létezik a szépséges bútorban egy titkos rekesz is, amit idegen nem találhat meg. Jó tudni, hogy van ilyen, ahová bármit el lehet dugni, néha magunk elől is. Az asztalon a fehér carrarai márvány hamutartó, a réz barnamedvével Szily nagymama hagyatéka, és nagy becsben áll | A csendes budai utcában idilli környezetben él Nóra, immár két éve. Első dolga az volt, hogy kialakított egy olyan konyhát, amely tökéletesen illett hozzá, és némi falbontás árán egy aprócska fürdőszobára is szert tett. Az addig megszokottnál kisebb térben hamar helyükre kerültek a bútorok is. Nóra édesanyja, aki elvégzett egy antik becsüs tanfolyamot, sokat segített abban, hogy a szépséges antik berendezés gyönyörködtető egységet alkosson.
- Alapvetően Anyámtól tanultam mindent, ami ma az ízlésemet meghatározza – meséli Nóra. – Biedermeier leányszobában nőttem fel, és kamasz koromban nagyon irigyeltem azokat, akiknek pirosfehér bútoruk volt, és az íróasztalra matricákat ragasztgathattak. Aztán megszoktam, és megszerettem az antik tárgyakat, szeretem, hogy a bútoraimnak vannak történetei, amelyeket valójában nem ismerek, de köréjük építhetem a saját meséimet.
A lakás színei megnyugtatóak, mindenfelé mécsesek és füstölők égnek. Nóra úgy gondolja, egy térben legalább hétféle fényforrásnak kell lennie, hogy minden hangulatához megtalálhassa a megfelelőt. A szinteltéréses nappaliban a falakat selyem perzsaszőnyegek borítják, és itt kapott helyet Alföldi Róbert festménye is. – Robi azt mondta, Norci, kapsz tőlem egy képet, válassz! Sok festmény volt a szobában, és engem ez a kép szólított meg. A címe: Jó könyv, most kaptam. Amikor megfordítottam a vásznat, a hátán azt olvastam: Norcinak szeretettel… Ennyit az empátiáról.
Nórát nem zavarja, ha eltérő stílusú bútorok kerülnek egymás mellé, sőt, olykor kifejezetten szórakoztatja; például a tabernákulum párkányán pihenő két porcelán angyalka, amely lehet, hogy másoknak giccses, de az ő szeme nagyon kedveli. Nóra megszerette az otthonát, és szívesen időzik is benne. Abból él, hogy gondolkodik, és ehhez sokat kell olvasnia. Élvezi azt a bensőséges csendet, amit a lakás kínál, belekucorog az egyik fotel ölébe, vagy éppen elvonul a hálószobába, és engedi, hogy rátaláljanak a leírt szavak. Esténként pedig, amikor már a szeme nem vágyik olvasásra, de a szelleme még igen, hogy szép szavakat halljon, hangoskönyveket hallgat, most éppen Szinbád történetét.
A kis könyvespolc meghitt enteriőr a lakás egyik zugában. A fölötte lévő szecessziós tükörben ugyan Nóra nem láthatja magát, a villanykapcsoló miatt magasabbra kellett helyezni, de teljes egységet alkot a polccal. A szekrényke dísze az 1936-ből származó antik szelence. A régi metszet a párizsi divatról jelzi, hogy ez itt igazi női otthon.
Az apró tárgyak közel állnak Nóra szívéhez, régiségeket árusító boltokban kószálva tett szert többségükre. Régi vágya volt, hogy neki is legyen egy ezüst morzsakeféje a hozzá tartozó lapátkával. Tudták ezt róla sokan, és egy alkalommal kollégája, Gundel Takács Gábor meg is lepte vele. Éppen akkor, amikor Nóra maga is vásárolt egyet. Tehát most már kettő is van belőle. Mindennapos használati tárgyak az ezüst hátú ruhakefék is, amelyeknek látványa és kézbevétele is emocionális élmény
|