A cím után érdeklődve valamilyen nagyvonalú építményt kerestünk az egyszerű falusi házak között, mert azt gondoltuk, csakis ilyenben lakhat egy híres művészember. Ám a megadott címen, a kovácsoltvas kapu mögött nem láttunk mást, mint az itt honos növényekkel buján benőtt, zöldellő kertet, benne néhány dúslombú tujával, a háttérben szinte az egész környéket uraló, meglett korú tölgyfával.

De hol a ház? – néztünk kérdőn egymásra a fotós kollegával. Beljebb kerülve a kertbe, egyszer csak ott volt a szemünk előtt. Semmi gigantománia, semmi hivalkodás. Inkább az ellenkezője: ház alig negyven négyzetméteren.

Az üvegfalú és üvegtetejű előtér egyik felében pezsgőkádfürdő áll, a másik, csempével burkolt részt pedig sajátos hangulatú festmény és egy vörös bársony kárpitozású, békebeli karosszék uralja.

Mi lehet az ajtó mögötti, mintegy harminc négyzetméteren? Ezen osztozik a háló, a nappali, a konyha és a fürdő? – tűnődtem. A hagyományos lakásbeosztáshoz szokott, földhöz ragadt fantáziámmal elképzelni sem tudtam azt, ami elém tárult. Mintha egy luxus szálloda luxus lakosztályába érkezne a látogató. Egyetlen térben a háló, a nappali, a dolgozó- és a pihenőszoba. Kényelmesen, színesen, dúsan, kellemesen, elegánsan berendezve. A konyhát csak egyetlen, méretre készült, zárt szekrény jelzi, benne a mini hűtővel és a mikrohullámú sütővel. A szekrény oldalán, mintegy mellékesen, a DVD képernyője, tévének, rádiónak nyoma sincs. A tér középpontjában a gyakorlóorgona és egy zongora.

Xavér szívesen mesél otthonáról. Arról, hogy a befektetésnek szánt, védett tölgyessel benőtt telek, rajta az általa megálmodott házzal, igazi szerelem lett. Búvó-, pihenő- és munkahely együtt. Szereti, mert ha kell, másfél-két óra alatt a fővárosba vagy kedvenc tengerparti kávézóhelyére, Fiuméba ér. Egy ugrás a sármelléki reptér is, ahonnan például két óra alatt Londonban landolhat.

Magát a házat a kényelmes hotelszobák, a berendezést és színvilágot Proust Eltűnt idők nyomában című regényének egyik helyszíne, a kertet a Monet emlékház tavirózsás tavakkal, buja zölddel és szobrokkal benépesített parkja inspirálta. Szinte minden egyes bútornak, tárgynak története van. Ezek egy része becses ajándék, másik részét ő maga szemelte ki egy-egy hazai vagy külföldi régiségboltban.

Az egyik legnagyobb becsben tartott darab az 1880-as években gyártott zongora, amelyet legelső zongoratanárnőjétől kapott, és amelyen 1910-ben Debussy is játszott egy magyarországi koncertjén. Xavér egyre több időt tölt itt, mert mint bevallotta, ez az a hely, ahol az tud lenni, akit szeret önmagában. Ez a legfontosabb hely a gyakorláshoz, mert ez itt maga a minősített béke és a nyugalom.

Szerző: Czeglédi Cecília; fotók: Darabos György