Luxus és extravagancia
A múlt század húszas éveiben kozmetikai birodalmat alapító Helena Rubinstein 1937-ben építtette Párizs történelmi szívében, a Szajna által körülölelt Szent-Lajos szigeten azt az art déco stílusú házat, amelynek földszinti lakását a közelmúltban Gérard Faivre francia belsőépítész újított fel.
|
|
A Lengyelországban született Helena Rubinstein nemcsak sikeres üzletasszony, hanem a művészetet is értő személyiség volt, jelentős afrikai, óceániai és keleti gyűjteménnyel rendelkezett, és több képzőművésszel tartott baráti kapcsolatot. (Gyűjteményének jelentős részét, melyben számos világhírű festő által jegyzett alkotás is található, ma alapítvány kezeli.) Párizsi otthona képzőművészek és írók szalonjaként is nevezetes volt, Jean Cocteau-t, Henry Millert és Raymond Queneau-t visszatérő vendégei között találjuk. Helena Rubinstein halálát követően a lakás több ízben tulajdonost váltott, többek között néhány éven át Georges Pompidou francia államfő családjának volt otthona. Az eredeti tulajdonos személyisége nemcsak az épület múltját határozta meg, hanem befolyásolta a felújítást is. Gérard Faivre a Szajnára néző, pompás panorámájú 167 négyzetméternyi lakásban, az építtető előtti tisztelgésként, a múlt század harmincas éveinek különleges megoldásokat, anyagokat és formákat bátran alkalmazó szellemiségét tekintette meghatározónak és ezeket napjaink ikonikus designdarabjaival és extravagáns megoldásaival ötvözte. A belsőépítészként és vállalkozóként évek óta régi házak felújításával. foglalkozó tervező gyakran vállalkozik a rendbe hozott terek berendezésére is. Némi humorral, a divat világából kölcsönzött kifejezéssel, pręt ŕ habiter, azaz „beköltözésre kész” állapotban kínálja eladásra munkáit. (Idei augusztus–szeptemberi számunkban mi is bemutattunk egyet közülük, a provence-i Mas les Isords épületét.) A vidéki udvarházak után a Szent Lajos-szigeten található lakás az első munkája, amire urbánus környezetben vállalkozott. Megőrizte a terek osztását, különösen az egymásba nyíló nappali és étkező grandiózus kialakítására koncentrált, de már a hallban nagyszabású látvány fogadja a belépőt. A tölgyfa padlózatú térben a világos falakkal finom kontrasztot mutató sötétebb tónusú szürke mennyezetről a dán Verner Panton 1964-ben tervezett gyöngyház és fém elemekből készített lámpájának újragyártott példánya lóg alá, szinte a földet is megérintve. Legalább ilyen meghökkentő elem a lakásban több változatban feltűnő XV. Lajos stílusú fotel, erotikától sem mentes „macskanő” fotójának textilkárpit változatával. A párizsi Renoma cég meghökkentő, olykor talán meg is botránkoztató bútorai némi bátorságot kívánnak a lakberendezőktől, de jelen esetben Gérard Faivre jól egyensúlyozott a még és a már elfogadható határán: a falon egy érzékeny mű, egy fotó ihlette akvarell, Alain Dizes Willy Ronis fotográfiája nyomán készült alkotása zökkent visza a realitásba. A nappali és az étkezô berendezése a természet színeit idézi a világosbarna és a szürke különbözô árnyalataival. Az olasz Meridiani cég bársonypárnákkal díszített kanapéja együtt látható a Gianni Vigone tervezte selyemszônyeggel és a belsôépítész kocka formájú, lószôrrel és struccbôrrel bevont ülôbútoraival. Teret bôvítô tükrök, fémes csillogású vázák, Picasso-nyomatok és néhány Etiópiából származó filigrán szobor teremtenek egyedi atmoszférát. Az art décora jellemzô érzékiség az ovális alaprajzú ebédlô berendezésében is megjelenik. Az ablak alatt az ívelt formájú Fendi kanapé, illetve a bôrborítású dohányzóasztal a harmincas évek szokatlan formavilágára és a különleges anyagok iránti szenvedélyére is utal. A hatszemélyes étkezôasztalhoz az elôtérben már látott, XV. Lajos stílusú székeken a felnagyított, meghökkentô állatfigurák Jean Cocteau misztikus világát is megidézik. Az ebédlô figyelemre méltó darabja a kínai származású Lam Lee tükörborítású tálalója. Lee Észak-Amerikában és Európában is egyre nagyobb sikerrel forgalmazza letűnt korok inspirálta bútorait és kiegészítô tárgyait. Jelen esetben az art déco ismert lakberendezôje, Albert- Armand Rateau ihlette meg, aki 1920 és 1922 között dolgozott a divattervezô Jeanne Lanvin párizsi lakásának berendezésén, néhány bronzból készült bútort is tervezve számára. A nagyobbik háló és a hozzá tartozó fürdôszoba önálló lakosztályként jelenik meg, a Boffi káddal és mosdóval felszerelt fürdôhelyiséget mindössze egy üvegfal választja le a hálóba vezetô apró elôtérbôl. Berendezésében luxusról árulkodó, drága anyagok jelennek meg, domináns a kristály, a bôr és a selyem. A tér arany és szürkéskék színei finomak és elegánsak, míg a vendégháló a fekete-fehér örök kontrasztjára épít. A lakás üde színfoltja a parányi, szabálytalan alaprajzú konyha. A Philippe Starck műanyag bútoraiból kialakított „kávézósarok” és a színpompás fali dekoráció a Boffi bútor puritanizmusát oldja. Gérard Faivre a múlt és a jelen összekapcsolásával alakított ki egyedi enteriôrt Helena Rubinstein egykori otthonában, amely ismét eladó, berendezésével együtt.
| Szerző: László Attila Fotó: Jean-Marc Palisse
|