A világ az elegancia, ugyanakkor a dekadencia felé tart, mondja a tervező. Egyre újabb ötletekkel kell előállnia annak, aki lépést akar tartani a fejlődéssel. Nem szabad ráerőszakolnom az akaratomat a megbízókra, hiszen ők fognak egy életet leélni az általam tervezett enteriőrökben. Értük dolgozom, éppen ezért nem ragaszkodom az elképzeléseimhez. Legjobban alvás közben tudok tervezni, valósággal megálmodom a kész tereket, szükség szerint mégis azonnal el tudok felejteni mindent, és tiszta lappal kezdeni újra. Ezúttal is a stílus meghatározása volt számomra a legnehezebb, hiszen nem lehet elszakadni a környezettől, ide nem tervezhettem bauhausos, vagy loftlakásba illő berendezést. Meg kellett őrizni a provinciális hangulatot, az édeskés mediterrán, vagy a leegyszerűsített provence-i stílus jellemző jegyei nélkül. Ezért inkább időtállóan elegáns, már-már szoborszerű bútorokat válogattam, egytől egyig neves tervezők iparművészeti szintű alkotásait. Egyik kedvencem a kézzel faragott, csigavonalú rekamié, amely a klasszikus angol stílust idézi. Mellé egy kortalan, szögletes, ám nagyon kényelmes kanapét állítottam, reneszánsz és barokk ihletésű, modern tárgyak társaságában, Hierodes Villas, vagy Kellini kínálatából. A különleges bútorokhoz attraktív környezet illett, ezért hozzájuk terveztem a korpuszbútorokat. A visszafogott, de nem dísztelen darabok finom, elegáns hátteret adnak, kihangsúlyozva a nemes tárgyakat. A szoborszerű tárgyakon kívül a színek is hangsúlyosak: a berendezésben az elefántcsont és az ezüst dominál. Önmagában mindkettő hideg szín, ezért a fehér kárpitokon kívül dús vörös kiegészítőket válogattam hozzájuk.