Angol stílus: hagyománytisztelet és célszerűség
"A britek szélsőségesen mérsékeltek, szenvedélyesen békések, elvakult közép-utat járók" - írja George Mikes. Az ironikus megfogalmazást a szigetország lakóinak a mienktől eltérő gondolkodásmódja, olykor furcsa szokásai indokolják.
A brit szigetekre tévedő turisták számára általában néhány napos sokkot jelent a helyi szokásokkal való szembesülés: a magyar vasárnapi ebédet is megszégyenítően bősé-ges reggeli, az ötórai tea, a Mikes által "nemzeti szenvedélynek" nevezett sorban állás sokszor meghökkenti a kontinens lakóit, de még inkább megdöbbentő az a konokság, amivel az angolok ragaszkodnak is ezekhez a szokásokhoz, hagyomá-nyokhoz. Leszögezhetjük, hogy az angolos stílus egyik legalapvetőbb jellemzője a hagyománytisztelet.
Pedig ezek a hagyományok, szokások nem mentesek a különféle hatásoktól. Az Egyesült Királyság hatalmas birodalom volt az elmúlt évszázadokban, egészen távoli földrészeken is voltak gyarmataik. Igaz, hogy a hódító britek igyekeztek e messzi területeken is kialakítani maguknak egy kis Angliát, de az éghajlat és a gyakorlati szempontok, melyek szintén fontosak az angol stílusban, erőteljesen befolyásolták szokásaikat.
A 18. században Thomas Chippendale, aki az első angol bútortervezési kézikönyv szerzője, egy sajátos, a keleties hatásoktól sem mentes rokokó stílust alakított ki, a 18-19. század fordulóján az olasz klasszicizmus, majd a francia Empire, a század második felében az indonéz, japán vagy kínai hatásokat, gótikus és reneszánsz elemeket integráló viktoriánus stílus uralkodott.
Az angol stílust tehát nem formai jegyek alapján lehet megha-tározni, inkább egyfajta gondolko-dásmódot, életszemléletet tükröz, melynek alapjai a már említett hagyománytisztelet, a célszerűség szem előtt tartása. Emellett fontos a tartósság, tehát a jó alapanyagok és a kiváló megmunkálás. A díszítés, a formák időnként túlzók, időnként a puritánságig egyszerűek. A belső terek általában a rendeltetésüknek megfelelő hangulatot tükrözik, minden jól átgondolt. Egy középület vagy egy bank épülete az állam vagy a cég nagyságát hirdetik, míg a magánszféra, a lakások otthonosak, kényelmesek, de egy centivel sem nagyobbak a szükségesnél.
Az angolok nemcsak szokásaikat, de tárgyaikat is őrzik. Ritkán dobnak ki bármit is, különösen, ha az már generációk óta a család tulajdona. Egy angol otthon már-már zsúfoltnak tűnő szalonja vagy ebédlője sokszor nemcsak a család, de egész Anglia történetét is elmeséli nekünk.
|