Az épületbe lépve régi barátaim, Piroska és Gyuri fogadnak; több otthonukban is jártam már ismeretségünk hosszú évei során. A jelenlegit, egy könnyűszerkezetes házat úgy négy éve, mindössze három hónap alatt építették, amikor a házigazdát – a híres díjlovast és lovas-edzőt – korábbi tevékenysége elismeréseként ennek az intézménynek az élére hívták. A munkahelyváltozás a pár életének más vonatkozásaira is hatással volt, ugyanis felnőtté vált gyermekeik végleges „leválása” is erre az időre esett, így ők ide, szüleik új otthonába már csak „vendégként” járnak. Elmondható tehát, hogy a középkorú pár nemcsak új helyre, új házba költözött, de új életformát is kezdett.

A ház építésekor azonban más szempontokat is figyelembe vettek. Döntő szerepet játszottak például a berendezési tárgyak – a szép, régi bútorok, festmények szinte meghatározták az alaprajzot. Hihetetlen, de a házat szó szerint ezek köré a tárgyak köré építették. A munka legnagyobb része Piroskának jutott, aki iparművészként csodálatos érzékkel fogta össze a bonyolult feladatokat, sőt, nemegyszer a kivitelezésbe is beszállt.

Elképesztő, hogy az összesen százharminc négyzetméteres épületben mennyi mindennek jutott hely, ráadásul az ember nem érzi magát sehol sem „beszorítva”. A nyolcvan négyzetméteres földszinten található a nappali és az étkezővel egybenyitott konyha, mellette a vidéken nélkülözhetetlen kamra, amely ráadásul közvetlen összekötetést biztosít a garázshoz. A már-már szobai rangra emelt vécé perfekt háztartási helyiségként is üzemel: ez a mosás és a vasalás helyszíne is. A ház előtt végigfutó terasz – amely tavasztól őszig plusz egy szobát jelent – kellemesen kötődik a mezőkig futó kerthez. A teraszról lehet bejutni Piroska műhelyébe, ahol a sok-sok különleges, egyéni stílusú textil megszületik.

Az emelet a privát terület: míg a földszinten gyakori a vendégjárás, addig fentre csak a háziaknak van „belépési joguk”. Itt egy hálószobának és fürdőnek, egy mindent elnyelő, átjárható gardróbnak, s a felnőtt gyerekek kényelmes szobáinak jutott hely.